Additional Remarks to the History of the Shofar In his essay the author offers some interesting supplementary material to the well-known anthropological history of an ancient Jewish musical instrument, of the Shofar. He analyses the function of the shofar in traditional and modern Jewish liturgy, with special focus on its role during Rosh Hashana; the symbolic meanings of its different sounds; its occurrence in the Holy Scripts. The author also discusses the different opinions, explanations regarding the Shofar provided by the great Jewish rabbis, such as Saadya Gaon and the RAMBAM, and he examines the relevant parts of the Zohar, as well. Author: Prof. Dr. habil. Oláh János	Read
	The Career Path of Chief Cantor Emil Tóth This article is the expanded version of a presentation given at the conference titled as “Celebration of Hungarian Science 2017 - The World of Hungarian Cantors”. In this study the author investigates the activity of chief cantor Emil Tóth based on the recollections of his colleagues and peers. The author had the privilege to rely on personal conversations with chief rabbi Dr. Alfréd Schőner, Rector of the Jewish Theological Seminary – University of Jewish Studies, Mária Ádám, conductor of the Goldmark Choir, Mária Lisznyay Szabó, who, over many decades served as principal organist of the Dohány Street Synagogue of Budapest, and, last but not least, with László Fekete, the chief cantor of that same synagogue. These accounts afforded an insight into the trajectory of Emil Tóth’s career from the beginnings onward. Tóth became acquainted with liturgical chant under the tutelage of Emil Ádám. As an appointed cantor, he cultivated the genre at the highest level, in collaboration with rabbis and organists such as Sándor Scheiber, Alfréd Schőner, Mária Lisznyay Szabó and György Kármán. As a shliach tzibur he led and served his congregation and community for decades. Author: Dr. Tóth-Takáts Judit, PhD	Read

	From the Court of the Russian Tsar to the Carnegie Hall: The Unprecedented Carrier of a Violinist from Transdanubia. Excerpts from Leopold Auer’s Life There are not many personalities in the Hungarian culture who had such a clear and grandiose career abroad and made such a great impact on the art of the next generations. Leopold Auer, the talented son of a house painter from a town in Transdanubia, called Veszprém, became the teacher of the Conservatory of St. Petersburg, the solo violinist and counselor of the Russian tsar and the director and conductor of the Russian Music Association. When the revolution broke out in 1917, he left for America where he was received with a celebration due to big stars. His followers were world renowned violinists such as Mischa Elman, Jascha Heifetz, Nathan Milstein, Efrem Zimbalist who all considered him as their master. He gave concerts at Carnegie Hall at the age of 80. He was buried in New York where a big scuffle broke out at his funeral. He considered himself Hungarian until the end of his life, while he became the part of the cultural heritage of mankind. Author: Mezei Zoltán József, MA	Read
	The Past, the Present and the Future of the Rabbinical Seminary This essay is the written version of Prof. Olah’s lecture held at the Jubilee Conference on 4 – 5th September 2017, organized by the MAZSIHISZ (Alliance of the Jewish Communities of Hungary) on the occasion of the 150th anniversary of the Law of Emancipation and the 140th anniversary of the inauguration of the Rabbinical Seminary. The author is analyzing the different periods – prosperous and declining – during the 140 years of the renowned Jewish institute on the basis of the Oriental perception of time. He gives an overview of its revival following the tragedy of the Shoah and its promising, multi-faceted present. The analysis follows the time periods defined by the personality and the scholarly activities of the actual leader in charge of the institution Author: Prof. Dr. Oláh János, PhD	Read
	Life and Liturgy in the ’Shas Chevra’ Synagogue (Vasvari Street, Budapest) during the 1980s The author fulfilled the role of the chazzan of the Shas Chevra (Vasvári Pál Street) Synagogue in Budapest that belonged to the so-called status quo ante movement, for one and a half decade. Thus it is no wonder that the author decided to preserve the memory of an important segment of the history of the synagogue and the community in the 1980s for future generations in a longer essay. The Yerusha Online received the author’s full consent and contribution to publish his work in order to give a possibility to our readers to have a glimpse into the life of the Jewish community in Vasvari Street, and - all in all - into the Jewish community life of Budapest, during the penultimate decade of the 20th century. Author: Dr. Kerekes Béla	Read

	The Importance of Wine from Biblical Period up to our Present Age Wine production is first mentioned in Noah’s story in the Torah. In the period of the Jewish Patriarch wine was a well-known beverage, and it was also used for sacred purposes, as part of sacrifices to the Almighty. Wine was called the “blood of grapes” which shows that it was the red wine that was produced mostly in this period. Wine has been the part of the most festive Jewish religious occasions since biblical times until the present days. However, wine is considered to be not only the source of joy but also a “dangerous drink” that has to be consumed carefully. The Talmud warns us to avoid wine glasses if we want to keep secrets: the Hebrew word for wine (יין) has the same numerological value as the Hebrew word for secret (סוד), that is 70. Author: Prof. Dr. Oláh János, Ph.D.	Read
	Szálonként tégedet én el-kiszaggatlak… – A pécsi Engel családról In his study the author gives a broad picture, spanning over two centuries, of a typical, metropolitan, successful, yet adversities stricken Jewish family, the Engel Family whose members’ significant contributions to the Hungarian culture is beyond doubts. Adolf Engel, born in the town of Pecs in the 19th century, and his descendants worked and are still working hard all over the world, creating lots of values for the benefit of all. Their story reflects the typical fate of the Jews of Hungary: a virtual integration into the society in the 19th century, and forced segregation and uprooting from their birthplace and, in some cases, from their religious communities in the 20th century. Author: Prof. Dr. Oláh János	Read
	Goldzieher Ilona, egy név a magyarországi zsidó művelődés történetéből A 18. század végén – 19. század elején, Pesten letelepedett zsidóság normái az integráció következtében megváltoztak. Míg az 1828-1833. évi jegyzőkönyvek és adóösszeírások jiddisül és németül készültek, a 19. század 80-as éveinek vége felé a neológ zsidók már olyan törvényt támogattak, amely szerint Magyarországon nem szolgálhatott egy magyarul nem tudó rabbi. Author: Dr. Larissza Hrotkó, PhD	Read
	„Cidkatcha Cedek” - A társadalmi igazságosság eszméje a budapesti Rabbiképző történetében A Budapesten a közel 150 éve folyamatosan működő, mai nevén Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem történetét szeretném bemutatni – a zsidó szociális munkás szemszögéből. Hogyan és miért jött létre? Hogyan keresi a helyét, és milyen válaszokat ad a szociális problémákra ma? A Rabbiszeminárium története az új utakat kereső, változni képes, ugyanakkor mindig a hagyomány és az ősi tradíciót megtartó zsidó közösség története. A történelem hatalmas viharai ellenére hogyan tudott fennmaradni egy közösség, egy a magyarországi zsidó közösségbe beágyazott felsőoktatási intézmény? Erre keresek válaszokat a Zsidó Egyetem történetén keresztül. A mintegy 150 év alatt hosszabban csak egy évig szünetelt az oktatás: 1944-ben. Author: Dr. Háberman Zoltán, PhD	Read
	Egy kicsi város (Liptószentmiklós) zsidó "nagyjai" a XIX. századból Liptószentmiklós – Liptovský Mikuláš. A városka neve 1863-1920 között volt Liptószentmiklós , előtte (Liptó) Szent-Miklós. Németül: Sankt Nikolaus in der Liptau, Deutsch-Liptau vagy Liptau-Sankt-Nikolaus. 1920-tól 1952-ig Liptovský Svätý Mikuláš. Liptószentmiklós a trianoni békeszerződés előtt Magyarországhoz tartozott, Liptó vármegye székhelye volt, jelenleg Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásának székhelye. Lakóinak száma napjainkban kb. 32 ezer fő, míg az általunk vizsgált időszakban, a XIX. század közepén-végén, kb. 2,5-3 ezer ember élt a városban, amelyből kb. ezer lélek volt zsidó vallású. Author: Prof. Dr. Oláh János, PhD	Read
	Terézváros, a pesti zsidók otthona A szerzőnőt a 18. század vége felé Pesten letelepült zsidók sajátos élete, illetve belső társadalmi problémái foglalkoztatják. A zsidó társadalom eddig sem volt homogén, és ez Pesten sem volt másképp. A letelepedés dinamikája és földrajza is mutatja a társadalmi különbségeket. Elsőként Pestre az óbudai vállalkozók jöttek, majd a pozsonyi nagykereskedők követték őket. A tehetősebb vállalkozók és nagykereskedők mellett a városba szegényebb zsidó lakossági rétegek is érkeztek, akik nem rendelkeztek az önálló üzleti tevékenységhez szükséges állandó pesti tartózkodási engedéllyel (az úgy nevezett toleranciával). Noha a zsidók túlnyomó része Terézvárosban élt, az egyes családok lakóhelyét a vagyoni helyzet határozta meg. Minél vagyonosabb voltak az új telepesek, annál távolabb helyezkedtek el a régi terézvárosi központtól, amelynek magvát a Dob és Király utca körüli terület alkotta. Az első zsinagógák azonban éppen ezen a területen jöttek létre. A kutatási anyag részét képező egyházi születési, illetve halotti anyakönyvekből kiderült, hogy az új pesti zsidó társadalomban a vallási normától eltérő családforma is jelen volt. Felmerült a kérdés, hogyan fogadta be a zsidó közösség a hajadon anyákat és a házasságon kívül született gyermekeket. Bizonyítható, hogy az egyedülálló anyák fiúgyermekeit is körülmetélték, és minden elhunyt zsidó gyermeket valószínűleg az Izraeliták temetőjében temették le. Ezek a tények az elfogadásra utalnak, de az anyakönyvek kitöltésének gyakorlata azt is jelzi, hogy a házasságon kívüli születések struktúráját a közösség csak vonakodva vette tudomásul. Author: Dr. Hrotkó Larissza, PhD	Read

A zsinagógáról és szokásairól A zsinagóga (bét hákneszet / a gyülekezet háza) szó görög eredetű és gyűléshelyet, összegyülekezést, gyülekezeti házat jelent, mely gyakorlatilag egy olyan épület, amely a zsidóság vallási és közösségi életének központja. E görög szó használata a „gyülekezet háza” szinonimájaként, jóval fiatalabb, mint amit a héber szavak, a kifejezés magában rejt, hiszen e szavak a zsidóság történelmének nagyon hosszú korszakát ölelik át, és meg is határozzák annak történelmét. A zsinagógák a zsidó közösségek vallási életének meghatározói, és összetartó erejének biztosítékául is szolgálnak úgy a diaszpórában, mint Izrael földjén. A zsinagóga fő célja, hogy a zsidók imádkozhassanak benne, de emellett még számos funkciója is lehet, illetve van is. Ebben az írásban azonban „csak” a zsinagógai imádkozáshoz kapcsolódó szokásokról esik szó, remélhetőleg érthetően, a lehetőségek függvényében egyszerűen. Author: Oláh János, PhD

Read